Azaz Karlsruhe történelmi városrészében, Durlachban volt május elején egy olyan rendezvény, melyen 35 művész állított ki 27 különböző helyszínen. A kétnapos rendezvénnyel egy időben több nem kulturális esemény is volt. Pl. az üzletek hosszabbított szombati nyitvatartással kapcsolódtak.
Durlach amúgy egy kb. ezer éves város, azaz Karlsruhétól jóval idősebb, de a történelem úgy hozta, hogy az 1715-ben mesterségesen létrehozott város idővel bekebelezte Durlachot. A sztori alapja az, hogy Durlach volt sokáig a grófság székhelye de III. Károly Vilmos Baden-Durlachi gróf kitalálta, hogy neki új kastély kell és a legenda szerint egy vadászta közben megpihent egy helyen és annyira bejött neki, hogy elhatározta, hogy oda építi új kastélyát és köré a várost, melyet nem véletlenül hívnak Karlsruhe-nak, azaz Károly pihenőjének...
De vissza Durlachba. Mi május 8-án mentünk oda a rendezvényre, természetesen bringával. Ráadásul az idő is nagyon jó volt. Egy kis füzetecske segítségével tájékozódtunk és kereken 13 helyszínt jártunk be. Amellett, hogy a kiállított és megvásárolható műtárgyakat megnéztük, jó volt olyan helyeken, házakban, udvarokon járni, ahová amúgy nem jutnánk be. Szép régi belvárosa van Durlachnak, izgalmas kapualjakkal, udvarokkal, átjárókkal.
A kiállítások is a legkülönbözőbb helyeken voltak. A helyeket egyrészt rögtön két csoportra lehet osztani, hogy osztályozzak is egy kicsit. Az egyik csoportba tartoznak azok a helyek, melyek eleve saját műtermek. Mármint hogy a kiállítóké. És ezeken kívül voltak még a más célt szolgáló épületek, melyekbe most a rendezvény idejére költözött be a művészeti mutogathatnék. És voltak még az állandó galériák. Azaz három csoport van :)
Voltunk olyan műteremben, mely udvarban volt, voltunk olyanban, ami egy lakásban az emeleten és olyanban is, ami egy udvari hátsó épületben volt az emeleten.
Aztán volt kiállítás az egykori temetőkápolnában, a városfal tornyában, kapualjakban, nyugdíjas klubban, egyesületi teremben.
És galériákban.
Érdekes volt, hogy a kiállítóhelyeken mindenhol volt kikészítve egy kis pezsgő, bor, rágcsálnivaló. Vendégvárás volt, ünnep.
Mi jól bejártunk néhány helyet, útközben a piacon vettünk friss retket, majd amikor megéheztünk körülnéztünk és úgy döntöttünk, hogy Bratwurst lesz a gyors ebéd, ami azt jelenti, hogy kezdünk elgermanizálódni és kolbászmániásodni. A kolbászos standon az volt érdekes, hogy a helyi társastánc egyesület telepedett ki és mint utólag kiderítettem, de előre sejtettem, azzal, hogy náluk ettünk, az egyesületet támogattuk.
Itt teljesen általános az, hogy egyesületek (van belőlük jópár) különböző rendezvényekre kimennek és egyszerűbb ételeket és italokat árusítanak. Jó ez nekik, mert keresnek, jó a látogatóknak, mert viszonylag alacsonyak az árak és még az egyesülethez kötődő haverok, rokonok is kimennek dumálni. Persze az elepvetö engedélyeknek megfelelnek ezek a kitelepülések, de az azért látszik, hogy nem bonyolult az ügy. Nálunk mért nincs ilyen?
Alapban ezt a művészeti nyílt napot is le lehetne kopizni. Egy Eger nagyságú városban él annyi művész, hogy 15-20 helyszínt meg lehessen nyitni a belvárosban. Ugyan rendes galéria nem sok van, de azért vannak kiállítóhelyek és lehetne ideiglenes kiállítóhelyeket is létrehozni. Szerintem simán össze lehetne hozni.
A művészeti és a kolbászos gasztro élvezet után következett a nap fénypontja Jankának. Elmentünk a kedvenc durlachi játszótérre. Homok, csúszda, hinta, csúszda, hinta, homok, csúszda, ...
Jó volt.
