Mivel a németországi kinttartózkodásomat erősen érinti Pécs 2010-es kulturális fővárosi pozíciója, ezért úgy döntöttünk családilag, hogy augusztus végén pár napot Pécsett töltünk. Célunk nem a turistáskodás volt, hanem az hogy felfrissítsük régebbi pécsi emlékeinket, találkozzunk egy-két olyan emberrel, akiknek közük van a 2010-es projekthez és persze pihenni is szerettünk volna. (Sikerült is...)
Azt nem ragozom, hogy hogy állnak a pécsi beruházások, fejlesztések és hogy a (bel)város több tere is fel van túrva. Azt tudjuk, hogy nem megy olajozottan a dolog, de azért reméljük, hogy a körülményekhez képest a lehető legtöbbet kihoznak belőle a pécsiek. És most már szurkolok nekik. (Persze, amikor megtudtam, hogy Pécs - és nem Eger - nyert, akkor volt bennem egy jó ideig egy nagy tüske, de ez a seb már begyógyult.)
Pécsett tehát a felkészülés jegyében is voltunk. Találkoztam Zoli barátommal és kollégámmal, aki a Magyar Turizmus Zrt. régiós irodáján ugyanazt a pozíciót tölti be, mint amit én is be töltöttem egészen mostanáig. Zoli segített felfedezni egy-két helyet, ami nekünk való, de Jankának való EU-konform és gyerek-biztos játszóteret még ő sem tudott nekünk felhajtani a belváros környékén.
Találkoztunk Szalay Tamással is. Ő most a Pécs 2010 Menedzsmentközpontban a kulturális igazgató. Tamást még abból az időből ismerem, amikor a kulturális főváros pályázati szakasz volt. Többször összefutottunk meetingeken, konferenciákon. Ő azóta is folyamatosan benne van a pécsi pörgésben, és elég fontos pozíciót tölt be a rendszerben.
Vele azért is volt fontos találkozni, mert Karlsruhe-ban, jövő tavasszal egy nagy fesztivál lesz, melynek egyik súlypontja Pécs lesz. (A másik Budapest.) És én ennek a kultúrfesztnek a szervezésében fogok részt venni erősen.
Szóval Tamással gyorsan átvettük a szitut és hogy miként is lehet ezt a pécsi dolgot kommunikálni, aztán jöttünk is el, mert vendéglátónk nagyon elfoglalt és leterhelt, ami - zárójelben: - meg is látszik rajta. Pihenni viszont kb. 2011-ben lesz ideje.
Megnéztük még a Lenau-házat, a baranyai német nemzetiség kulturális intézményét és sikerült beszélnünk a vezetőjével, Hábel Jánossal is. Ebben a házban székel a Robert Bosch Alapítvány pécsi ösztöndíjasa (azaz, aki németként jött Magyarországra), de vele nem sikerült találkozni - éppen Stuttgartban volt egy találkozón.
Volt még egy nagy jelentőségű esemény: Janka életében először vonatozott, mégpedig rögtön egy Pécs-Budapest távon, ráadásul kegyetlen melegben. De jól bírta...
