Egyik kolleganőm itt a városháza kulturális irodájában - becsületes nevén Ulrike Settelmeyer - hívta fel rá a figyelmemet, hogy van itt egy művészeti projekt, melynek keretében üresen álló házakat, üzleteket keresnek és megpróbálják rávenni a tulajdonosokat, hogy adják át a terepet egy időre művészeknek.
Ezen a héten pont van egy ilyen egyhetes akció. Mivel a múlt pénteki megnyitókor még nem tudtam a kiállításról, a most pénteki záráskor pedig már Prágáben leszek, ezért kihasználtam az alkalmat, hogy ma volt egy házbejárás. Kingával (a másik Karlsruhe-ban ösztöndíjaskodó magyarral) és az ő férjével, Gyulával tekertünk délre a Gellertstrasse 14-hez.
Az alkalmi kiállítás egy 300 m2-es villában van. Az 1950-ben épített ház nagyon feelinges. 9 szoba, konyha, 2 fürdöszoba, vendég WC, télikert, erkélyek, terasz, pince, garázs és kert - ez az alap. És az, hogy az egésznek egyszerre van elhagyatott és nagypolgári hangulata. Tágas és fényes szobák, jó elrendezés, praktikus beépitett bútorok bauhaus-szerü stílusban. Van hangulata.
Ezekben a szobákban és terekben vannak a kiállító müvészek installációi. A projektben 13-an vettek részt, köztük egy épitész is. Persze a falakhoz nem nagyon nyúlhattak a müvészek... Volt mindenféle installáció. Bajáratnál projektoros vetítés méhkassal és zümmögéssel. Tükörböl két ablakon keresztül olvasható falra írt szöveg: Einfall. Ugyancsak falon egy Josoph Roth idézet a Hotel Savoy c. regényböl. Installáció szekrényajtókból. A cselédszobában egy negatív hangulatot sugárzó szobabelsö fekete lufikkal. Egy viedeoklipp, amit az utcáról becsalogatott "álmodozó" emberekkel csináltak az elgazosodott kertben. Egy teljesen aranyszínü motor, ami egy földröl feltápászkodó lomha kutya mozdulataira emlékeztet. Egy szoba, melybe sok lomot összehordtak és tudatos otthagyott rendetlenségként, raktárszerü állapototként installálták. És minden szobában van egy lámpa az egereknek, azaz egy plafonról lelógó villanykörte, ami egy sajátos hangulat-megvilágítást ad a tereknek.
Van mindezeken felül egy kandallópárkány az egyik szobában, ahová a szervezö Tobias Kraft egy további installációt álmodott meg - és persze meg is valósította azt. Neves müvészeket és képzömüvész barátokat kért fel, hogy saját munkáikat, gyüjteményük egy-egy darabját küldjék el. Persze csak olyanokat, melyek a kandallópárkányra valók. Fényképek, kövek, kisebb szobrok, emléktárgyak zsúfolódnak a "házioltáron".
És az egész egy olyan házban, aminek önmagában is eröteljes kisugárzása van. Talán túl erös is egy ilyen kiállításhoz, de mindenesetre az épület minden egyes müben erösen benne van - nem lehet elvonatkoztatni. A lépcsö mellé be van építve egy felvonó mozgássérülteknek - valószínü a nagyon idös házigazda néni használhatta egykor. Az ötvenes évek tapétadivatja még ott van egy-két falon. Az egykor szebb napokat megélt kert még most is egy zöld sziget az emeletes házak között.
Végigjárva a kiállítást persze bevillan, hogy minden városban vannak üres lakások, nemhasznált üzletek, melyeket néha-néha át lehetne engedni egy rövid idöre a müvészetnek.
Artists in Residence >
(Foto: D. Heitz)
