A bevezető képzés harmadik napján együtt elmentünk a Paretz nevű falucskába. Ez a hely már száz éve is berliniek és a potzdamiak kirándulóhelye volt és azt modták hogy most is valami hasonló. A falu körül tekereg a térség meghatározó folyója: a Havel. Amúgy a környék - mint minden errefelé – lapos és szeles.
Paretzban egy Storchenhof (Gólyaudvar) nevű házba mentünk, de előtte még a falu kis templomában volt szerencsénk meghallgatni egy műkedvelő és lelkes berlini gospel kórus koncertjét.
Maga a ház már sokkal érdekesebb volt, mint a zenei felvezetés. Egy volt Robert Bosch ösztöndíjas (ő valahol Kelet-Európában tevékenykedett) és felesége pár évvel ezelőtt megvettek egy elhanyagolt parasztházat a hozzá tartozó melléképületekkel együtt és mára teljesen jó kis helyet csináltak belőle. Alapban gyerekbarát a hely, ami nem is csoda, mert a tulajéknak is van jópár gyerekük. Vannak lovak, lehet ugrálni a szalmabálákban, játszótér, hátul az udvarban jó sok hely az állatoknak. Itt még egy nagyon szelíd vaddisznót is láttam. Mindemellett konyha, nyáron büfé, falusi szálláshelyek a tetőtérben és egy tárgyaló is, ahol nekünk volt a találkánk. A hely a fent említett szállás-, büfé- és lovaglási lehetőségek mellett abból tartja fent magát, hogy képzéseknek kiadják a termeiket, gyerekbuliknak, szülinapoknak stb. adnak helyet.
Ezen a napon találkozott először a mi évfolyamunk az előző évfolyammal. Ők most jártak a tizenkettedik hónapjukban és ekkor volt nekik a záró-szemináriumuk.
A nap egy bemutatkozó körrel kezdődött, és hogy ne legyen végtelen és unalmas a bemutatkozás, ezért a szervezők a „pecha-kucha” nevű módszerhez folyamodtak. Ennek az építészek és designerek körében használt módszernek az a lényege, hogy előre le kell adni képeket és meg van határozva az idő, hogy egy képről mennyi ideig lehet beszélni. Nálunk hét kép volt fejenként és 20 másodperc képenként, azaz egy személyre 2 perc 20 mp jutott. A dolog működött, mindenkiről kaptunk egy gyors összképet.
Koradélután jutott idő egy rövid ebéd utáni sétára is, aztán még ültünk is egy kicsit. Volt bőven lehetőség megismerkedni az előző évfolyammal és ők a tapasztalataikat is osztották rendesen. Majd az egész borozgatásba, kötetlenkedésbe csúszott át. Ez volt a vasárnapom.
